inszomnia tünetei

Inszomnia Tünetei – Honnan Tudd, hogy Inszomniád Van?

Inszomnia Tünetei – Honnan Tudd, hogy Inszomniád Van?

Újfent egy téma, amivel tele van az internet, tudományos hivatkozás és alap azonban szinte sosem található. Óvatosan kell dobálózni egy ilyen zavarral, és mondanám, hogy kerüljük az öndiagnosztizálást, viszont sajnos pont az az általános tapasztalat, hogy amikor az illető elmegy egy mentálhigiénés szakemberhez, gyakorlatilag mindennel diagnosztizálják, csak inszomniával nem. Rendkívül bosszantó jelenség és nagyon káros is. Gyakori például a generalizált szorongásos zavar mint diagnózis. Hiszen az inszomniában szenvedőnek a krónikus, súlyos álmatlanság az élete minden területére kihat, így természetesen a mindennapok számos aspektusa szorongással fogja eltölteni. Hogyan fogok dolgozni, nem tudok vezetni, nem bírom a gyerekeket iskolába vinni stb. Nincs ebben semmi zavar, ez teljesen érthető.

Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és tudományos alapokra helyezzük azt: minden információt Jack D. Edinger kognitív pszichológustól és tanulmányaiból fogok kiemelni. Olyan tanulmányaiból, amiket specifikusan az inszomnia kezeléséről írt, valamint könyvéből: Overcoming Insomnia – A Cognitive-Behavioral Therapy.

Az Inszomnia Természete és Jelentősége

Mielőtt rátérnék a tüneteire, pár fontos dolgot tisztázzunk. Az inszomnia (álmatlanság) egy alvászavar, amelyet az jellemez, hogy az érintett személynek nehézségei vannak az elalvással, az alvás fenntartásával, vagy az alvás minősége nem kielégítő. Mindez akkor is fennáll, ha az alvásra elvileg megfelelő lehetőség és körülmény adott, és emiatt nappali működésbeli zavarok (pl. fáradtság, figyelmi problémák, teljesítménycsökkenés) jelentkeznek (Edinger, Bonnet és mtsai., 2004).

A felnőtt lakosság több mint egyharmada legalább időszakosan tapasztal inszomniát, míg 10–22% krónikus, tartós alvási nehézségekkel küzd.

Az inszomniát többféle tényező is kiválthatja:

  • különböző orvosi betegségek,
  • pszichiátriai állapotok,
  • szerhasználat vagy függőség,
  • valamint más elsődleges alvászavarok, például az alvási apnoe.

Ugyanakkor a lakosság 1–2%-a olyan inszomniában szenved, amely önálló betegségként jelenik meg, tehát nem társul más fizikai vagy pszichiátriai problémához, és attól függetlenül is fennáll (Ezzel foglakozok én).

A különböző életkorokban eltérő mintázatok figyelhetők meg:

  • középkorúaknál és időseknél gyakoribbak a társbetegségekhez kapcsolódó inszomniaformák,
  • fiatalabbaknál viszont gyakrabban fordul elő az önálló inszomnia.

Bár sok esetben az inszomnia nem kerül felismerésre (Ancoli-Israel és Roth, 1999), nagyon gyakori az alapellátásban, és az alvásklinikákon megjelenő esetek több mint 20%-át teszi ki. Ez azt mutatja, hogy az inszomnia elég gyakori és zavaró ahhoz, hogy rendszeresen orvoshoz forduljanak vele.

Az Inszomnia Következményei

Korábban az önálló (nem társbetegséggel járó) inszomniát gyakran kevésbé súlyosnak tekintették, mint a más betegségekkel együtt járó formákat (pl. depresszió, krónikus fájdalom, apnoe). Azonban kutatások kimutatták, hogy az önálló inszomnia is jelentős egészségügyi terhet jelent, mert:

  • az inszomnia jelentősen növeli a későbbi depresszió, szorongásos zavarok és szerhasználati problémák kockázatát, még akkor is, ha más kockázati tényezőket kontrollálnak (Ford és Kamerow, 1989; Breslau és mtsai., 1996; Johnson és mtsai., 2006),
  • depresszió esetén az inszomnia gyakran a leggyakoribb fennmaradó tünet, és növeli a visszaesés és akár az öngyilkosság kockázatát.

Emellett az inszomnia csökkenti a munkateljesítményt, növeli a munkahelyi balesetek kockázatát, hozzájárul a fokozott alkoholfogyasztáshoz, növeli az időskori elesések kockázatát, és gyakran rosszabb szubjektív egészségi állapotérzéssel jár. Ezért klinikai szempontból az inszomniát hatékony, biztonságos és tartós kezelést igénylő állapotnak kell tekinteni. Edinger szavai, de fontos ezeken nem kétségbeesni. Nyilván csökkenti a munkateljesítményt, ha már félünk a balesetektől, valóban érdemes (ha lehetséges) a dolgozás szünetetletését bevezetni.

Az inszomnia diagnosztikai kritériumai

Az inszomnia zavar (insomnia disorder) diagnosztikai kritériumait a DSM-5 (Az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikai rendszere) határozza meg. Korábban az inszomniát vagy önálló, elsődleges betegségként, vagy más állapotok – például depresszió, krónikus fájdalom – következményeként értelmezték. Azonban mára világossá vált, hogy az inszomnia gyakran részben vagy teljesen függetlenedik az eredetileg kiváltó oknak tartott állapottól, ezért önálló diagnózisként és kezelendő problémaként is megjelenik. Kutatások azt is mutatják, hogy ha az inszomniát és a depressziót egyszerre kezelik, az jobb eredményeket hozhat, mint ha csak a depresszió kezelésére fókuszálnak.

A DSM-5 szerint inszomnia zavarról akkor beszélünk, ha valaki elalvási nehézséget, az alvás fenntartásának problémáját vagy túl korai ébredést tapasztal. Ezek a nehézségek akkor számítanak klinikailag jelentősnek, ha szenvedést okoznak, vagy rontják a mindennapi működést, például a munkában, tanulásban, társas kapcsolatokban vagy más fontos életterületeken. A tüneteknek legalább heti három alkalommal kell jelentkezniük, és legalább három hónapon keresztül fenn kell állniuk. Fontos feltétel az is, hogy a személy elegendő időt szánjon az alvásra, és az alvási körülményei is megfelelőek legyenek, tehát a probléma nem egyszerűen alváshiányból vagy rossz környezetből fakad.

A diagnózis felállításakor ki kell zárni más lehetséges okokat is, amelyek magyarázhatják az alvászavart. Ilyenek lehetnek más alvásbetegségek, például az alvási apnoe, különböző testi betegségek, amelyek zavarják az alvást, illetve alkohol- vagy droghasználat, valamint egyes gyógyszerek hatása. Amennyiben ezek nem magyarázzák a tüneteket, akkor felállítható az inszomnia zavar diagnózisa.

Azok a személyek, akik megfelelnek ezeknek a feltételeknek, általában alkalmasak arra, hogy olyan kezelési módszereket kapjanak, amelyek kifejezetten az inszomniára irányulnak, és amelyek célja az alvásminőség javítása és a nappali működés helyreállítása.

Egyszerűen Fogalmazva

Eddig tehát lefektettem 100%-ban tudományos alapokon, hogy mi az az inszomnia, és mik a diagnosztikai kritériumai. Ez a szöveg azonban túl tudományos lehetett, és a megfogalmazás a diagnosztikában kissé általános. Tehát leírom én is, mindennapi nyelven, hogy hogyan állapítható meg, hogy elsődleges inszomniád van, azaz nem depresszió melléktünete, vagy egy egyértelmű stresszes életesemény miatti szorongás velejárója.

A különálló inszomnia tünetei, ahogy én fogalmazom meg:

  • Elalvási képtelenség, zavart alvás, elégtelen mennyiségű alvás és krónikus kifáradtság akkor is, ha az illető semmi miatt nem szorong, nem depressziós, nincs stresszes életesemény jelen, nem fogyasztott alkoholt vagy más szert, és nem megy keresztül jelentős hormonális változásokon.
  • Fennálló, fent említett elalvási képtelenség stb. annak ellenére, hogy az illető (sajnálom, de bele kell mennem) gyógyszereket szed erre, alvási rutinokat követ, étrend-kiegészítőket szed, felmond, abbahagyja a sportolást, nem néz képernyőt este, nem iszik kávét, forró fürdőt vesz, sétál, teát iszik, olvas lefekvés előtt, meditál, terápiára jár, nem fogyaszt soha alkoholt, szemmaszkot visel, nyakpárnát vagy egyéb párnát vásárol, speciális matraca van, földön alszik, kanapén alszik, felveszi a kapcsolatot régi családtagokkal, megszakítja a kapcsolatot toxikus személyekkel, dolgozik az önismeretén, autogén tréningre jár, jógázik, elköltözik, sátorban alszik… Azt hiszem érthető, mire gondolok.

Ha magadra ismertél, 99,9999%, hogy önálló inszomniád van. Jó hírem van, végre vége a végeláthatatlan próbálkozásnak, mert tudok segíteni. A megoldás pont ugyanilyen tudományosan megalapozott, nem én találtam ki, de nem ismert, ahogy az önálló inszomnia sem ismert. Ha szeretnéd a segítségemet, bátran lépj velem kapcsolatba!