Halálos-e az Inszomnia?
Gavallér Attila vagyok, inszomnia segítő. Az alábbi postban tudományos tanulmányokra alapozva mutatom meg, hogy nem kell félned az álmatlanságtól.
Rossz Hírek az Álmatlanságról
Amikor komoly problémákkal szembesülünk, gyakran azonnal az internethez fordulunk segítségért vagy információért. Ugyanígy történik ez az inszomniával kapcsolatban is. Akinél megjelenik a probléma, gyakran teljes “sokkban” van, és nem érti, mi történik vele. Elhatalmasodik rajta a félelem, a zavarodottság és a kétségbeesés, és az internethez fordul. Az internet azonban tele van a lehető legborzasztóbb hírekkel, cikkekkel, bejegyzésekkel és fórumokkal, amik alátámasztják és felerősítik a félelmeinket.
Itt kell kiemelnem magának az embernek egy tulajdonságát, ez pedig a negatív torzítás. Paul Rozin és Edward B. Royzman pszichológusok így határozzák meg ezt a jelenséget: a negativitási torzítás olyan általános emberi és állati hajlam, amely során a negatív események, tulajdonságok vagy tapasztalatok nagyobb hatást gyakorolnak ránk, mint az azonos erősségű pozitívak. Ez azt jelenti, hogy a negatív ingereket erősebbnek, jelentősebbnek és emlékezetesebbnek érzékeljük, valamint ezek gyorsabban és mélyebben befolyásolják gondolkodásunkat, érzelmeinket és viselkedésünket. A negatív tapasztalatok emellett összetettebb mentális feldolgozást váltanak ki, és gyakran erősebben hatnak az ítéleteinkre, mint a pozitív élmények összessége.
Ez a jelenség váltja ki, hogy az internet vagy akár a hírek tele vannak a lehető legrosszabb hírekkel és a legfélelmetesebb előrejelzésekkel. Mivel ezek potenciálisan veszélyt jelenthetnek ránk, ezekre figyelünk. Így ezek a cikkek populárisak, így ezek kerülnek még inkább előtérbe. Igencsak nehéz hát olyan információval találkoznunk a problémáinkat illetően, ami inkább pozitív és megnyugtat minket. De én most mégis ilyet fogok nyújtani.
Fatális Inszomnia
Mielőtt rátérnék a lényegre, muszáj érintenem ezt a témát. Igen, létezik fatális inszomnia. Nézzük meg, mi az, és hogy mennyire valószínű, hogy neked az van.
Definíció szerint a fatális inszomnia egy rendkívül ritka, öröklődő neurodegeneratív betegség, amelynek legjellemzőbb tünete a fokozatosan súlyosbodó alvásképtelenség. A betegséget a prionbetegségek közé sorolják, vagyis olyan kóros fehérjék okozzák, amelyek károsítják az agysejteket, különösen az alvás szabályozásában fontos agyterületeket. Fatal Familial Insomnia
A betegség kezdetén alvászavar, szorongás, fokozott izzadás és nyugtalanság jelentkezhet. Később súlyos álmatlanság, hallucinációk, memória- és mozgászavarok, valamint testi leépülés alakul ki. Ahogy az agy egyre kevésbé képes szabályozni az alvást és az alapvető testi funkciókat, a betegség végül halálhoz vezet.
A fatális inszomnia legismertebb formája az örökletes változat, amely genetikai mutáció miatt alakul ki, és családon belül öröklődik. Létezik egy nagyon ritka, nem örökletes formája is, amely spontán jelenik meg. Jelenleg nincs gyógymódja, a kezelések főként a tünetek enyhítésére és az életminőség javítására irányulnak. Jól hangzik, igaz? Ilyenkor foghat el a teljes kétségbeesés.
Fontos tudni, hogy a fatális familiáris inszomnia rendkívül ritka betegség: világszerte csak néhány tucat családot azonosítottak, amelyben előfordul. Tehát az azonosított családokon belül fordult elő. A becslések szerint egymillió emberből kevesebb mint egyet érint. Másik formája már egészen elképesztően ritka a világban. A neve sporadic fatal insomnia. Már a sporadic szó is annyit tesz: szórványos, elszórt, időnkénti.
A fatális inszomnia rendkívül ritka, nem öröklődő formája. Míg a családi változat genetikai mutáció miatt alakul ki, a sporadikus forma spontán jelenik meg, ismert családi előzmény nélkül. A betegség előfordulása extrém ritka: világszerte csak nagyon kevés dokumentált eset ismert. A legtöbb neurológus egész pályafutása során sem találkozik vele. Világszerte 32 eset volt összesen. Az ebben a betegségben szenvedők panaszai között pont az inszomnia egy ritka probléma. Számunkra rendkívül kellemetlen, hogy inszomniának nevezték el, mert ez sokkal inkább egy neurológiai állapot, és a tünetei is idegrendszeriek.
Mérhető-e Egyáltalán az Inszomnia és Halál Kapcsolata?
Amikor egy jelenség okoz egy másik jelenséget, akkor azt tanulmányokkal le lehet tesztelni. Ahhoz, hogy egy teszt megbízható legyen, elég nagy méretű mintára lenne szükség. Azaz hatalmas mennyiségű emberre. Egy randomizált kísérlet kellene, amiben 10 000 ember van leosztva: fele inszomniás, fele átlagos. Ezeket az embereket folyamatosan meg kellene figyelni, és feljegyezni, hogy az egyik csoportban több-e a szívroham, halál stb. Nincs ilyen tanulmány!
Amiket végeztek, azokat úgy nevezzük: kohorszvizsgálatok. Ilyen vizsgálatoknál a kísérletezők egy olyan csoportot figyelnek meg, aminek tagjai hasonlóak egymáshoz. Egy részük ki van téve egy bizonyos faktornak, egy másikuk pedig nem. Tehát veszünk egy csapat embert, megmérjük, mennyit alszanak most, követjük őket egy ideig, majd újramérjük őket, és megfigyeljük, hogy azoknak, akiknek inszomniájuk van, rosszabbak-e az értékeik.
Ha már tudományos alapokról van szó, ezt fontos volt tisztázni.
Inszomnia és Halandóság
Végre elérkeztünk a lényeghez: okoz-e halált az inszomnia? A választ két óriási metaanalízis fogja megadni. A metaanalízis egy olyan statisztikai módszer, amely több, azonos témában született független tudományos kutatás eredményeit összesíti és veti össze. Célja a különálló tanulmányok adatainak egyesítése egyetlen, sokkal megbízhatóbb és pontosabb statisztikai becsléssé.
Az első metaanalízis Nicole Lovato és Leon Lack nevéhez köthető.
Összesen 17 tanulmány eredményeit elemezték. Ezekben együtt 36 938 981, azaz harminchatmillió-kilencszázharmincnyolcezer-kilencszáznyolcvanegy álmatlanságban érintett ember adatait vizsgálták átlagosan 11,6 éven keresztül. A kutatók azt nézték meg, hogy van-e kapcsolat a halálozás és a gyakori (heti legalább 3 éjszaka jelentkező), tartós (legalább 1 hónapja fennálló) álmatlanság között. Az eredmény szerint nem volt különbség a halálozás valószínűségében azok között, akik álmatlansági tünetekkel küzdöttek, és azok között, akik nem.
A második metaanalízist annyi ember végezte, hogy nem kísérlem meg felsorolni őket. Ez a kutatás 21 országban, összesen 116 632 ember bevonásával azt vizsgálta, hogyan függ össze az alvás hossza és a nappali szunyókálás a halálozással, illetve a szív- és érrendszeri betegségekkel. Az eredmények alapján azoknál volt a legalacsonyabb a kockázat, akik naponta átlagosan 6–8 órát aludtak.
A kutatás azt is megfigyelte, hogy a nappali alvás növelhette a szív- és érrendszeri problémák és a halálozás kockázatát azoknál, akik éjszaka több mint 6 órát aludtak. Ez az összefüggés azonban nem jelent meg azoknál, akik éjszakánként 6 óránál kevesebbet aludtak. Fontos azonban kiemelni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a több alvás okozza az egészségügyi problémákat. Elképzelhető, hogy azok az emberek alszanak többet, és szunyókálnak még többet napközben, akik már eleve valamilyen betegséggel vagy rosszabb egészségi állapottal élnek.
A média gyakran azokat az eredményeket emeli ki, amelyek figyelemfelkeltőek és negatívak, például hogy a túl sok vagy túl kevés alvás veszélyes lehet. Ugyanakkor ezekből a vizsgálatokból nem következik, hogy az alváshiány önmagában közvetlenül károsítaná az egészséget vagy növelné a halálozás kockázatát, pedig ez utóbbi vizsgálat résztvevőinek száma is 116 632 ember volt!
Konklúzió
Ahogyan azt felvezettem, mi, emberek is hajlamosak vagyunk a negatívra, a veszélyesre összpontosítani, mert ez a fajta gondolkodásmód a túlélésünket szolgálta evolúciósan. Erre a hajlamra erősít rá a média. A kettő egymásra visszahat. Az nem hírértékű, hogy 36 millió inszomniásnak nem volt nagyobb rizikója a halálra, mint bárki másnak. Legyünk hát pozitívak, próbáljunk hinni a javulásban, és ne féljünk!